...Még furcsa, szokatlan. Ízlelgetem, morzsolgatom magamban, hogy 40 éves lettem. A tükörbe nézek: ugyanaz a fej, ritkuló haj, őszülő borosta, nagy szemek, vastag szemöldök, sűrű szempillák, fitt körvonalak. És mégis...mi van belül, hiszen "Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. Egy leány tanított erre engem." /A láthatatlan ember/

Mi történt eddig, mit várhatok ezután az Élettől? Az összegzés és a számvetés ideje ez. Tanultam, dolgoztam, szerettem, örültem, boldog voltam, máskor szenvedtem, diadalt arattam és vereség volt a részem, de szinte soha semmit nem kaptam ingyen. Még a kudarcaimért is megküzdöttem. De soha nem adtam fel, és mindig előre mentem, hiszen "van az emberi dolgoknak egy bizonyos körforgása, amely nem engedi, hogy mindig ugyanazok legyenek boldogok." /Kallimakhosz/

Papírokat, diplomákat gyűjtöttem, hosszú évekig koptattam az iskolák padjait - most is vizsgára készülök -, még akkor is, amikor nem tűnt kifizetődőnek, még akkor is, amikor széthullott körülöttem a család, még akkor is, amikor mások csak legyintettek: ez felesleges, nincs is rá szükség. Én mentem tovább, hitem szerint előre. Az ország egyik részéből átköltöztem a sikeresebbnek vélt másikba, de itt sincs kolbászból a kerítés, itt is kemény munkáért adják a magyarok jó részének a fizetést, de persze kivételek mindenhol akadnak. Barátokra, cimborákra tettem szert, de az igazi bizalmam még mindig a legrégibbeké, legkipróbáltabbaké, holott lehet, hogy ezzel az újakat, a frissebbeket sértem meg, tudat alatt...Kevés emberben bízom meg igazán, de sokat kapok tőlük, és sokat vagyok képes nekik viszont adni. Kölcsönösség, ez a varázsszó, hiszen valaki mindig elmerül a szószban, a gondok ködjei, a problémák indái fojtogatják, ki nem beszélt szerelmi dráma álmatlansága nyomasztja, míg a másiknak látszólag jól fut a vasalt-gumírozott kerekű szekér... Aztán fordul a kocka, és az Élet egy másik, goromba-érdes arcát villantja fel.

...aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” /Galátzia, 6.8./

...apály és dagály, vereség és győzelem, Hold és Nap, szégyen és dicsőség, analfabétizmus és intelligencia, szórólap és szépirodalom, bulvármocsok és közszolgálat, dobgép és komolyzene, kispolgár és középosztály, gyűlölet és szerelem, kollokvium és szigorlat, fekete és fehér, Dél és Észak, negatív és pozitív, Jin és Jang, Pilátus és Jézus, Omega és Alfa, utolsó és első, vég és kezdet, árnyék és fény, férj és feleség, betegség és egészség, diák és tanár, beteg és orvos, öreg és fiatal, sötétség és világosság, gyónni vágyó és lelkipásztor, beosztott és vezető, halál és élet, kinn és benn, Pokol és Mennyország, Lucifer és Isten, homoiusion és homousion, Nicea és Khalcedon, Mohács és Nándorfehérvár, Kelet és Nyugat, ördögök és angyalok, villámok és bárányfelhők, jéghideg és tűzforró, frigid vagy érett, érzelem és értelem, sivatag és oázis, káprázat és valóság, kanális és az igazi tenger illata, csokládé és vanília, vályog és tégla, beton és kert, bokrok és fák, kerékpár és autó, gázolaj és víz, mezítláb és cipőben, Férfi és Nő, szakítás és kapcsolat, dráma és vígjáték, fájdalom és gyönyör, pokoljárás és boldogság, korbács és méz, hamisság és igazság, sunyi és őszinte, savanyú és édes, gyávaság és bátorság, Múlt és Jövő, menekülés és haladás, hátra és előre, szörnyeteg és szépség, Quasimodo és Apollo, hitetlenség és hit, Drakula és Richard Gere, primitivitás és tudás, Frankenstein és Johny Depp, kishitűség és bizalom, sztárbikák és főtehenek, alfahímek és emancipuncik...          

Túl szerelmeken, házasságon, boldogságon és fájdalmakon, túl belülről fakadó mosolyokon és új csalódáson-illúzión (igen, most volt...), régi-új célokat keresek: tartós kapcsolatot, hétköznapi boldogságot, kiszámíthatósággal és őrült bolondozással, némi karriert, de főleg egészségem megőrzését sok sporttal, és a baráti-rokoni kapcsolataim (ez nálam szinte egy) fenntartását, sok derűvel, sok tartalmas beszélgetéssel, új élményekkel, új tapasztalatokkal. Mert: "Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik."/Lukács, 11.9-10./             

De a vallástörténeti alapmű helyett-mellett citálhatom a mi nagy klasszikusunkat is: "Végetlen a Tér, mely munkára hív." /Madách/

A kamaszkorom is üzen, csak máshogyan, zenében, fülbe mászóan:

"Szállj csak, szállj csak szabadon, szállj csak végtelen utadon,

minden perced jutalom, a láncok nélküli napokon." /Első Emelet/

Különben is:

"Nincs az az orvosság, ami meggyógyítaná azt, amit a szerelem nem tud meggyógyítani." /A szerelemről és más démonokról/

Legyen hát így. Legyetek jók, ha tudtok.