... amikor a teljesség érzése már-már szorít, szinte fojtogat, hogy azt sem tudod, nevess, vagy morzsolj el egy visszagyömöszölhetetlenül kibuggyanó könnycseppet a szemed sarkában, amikor szerteüvöltenéd vagy elsuttognád, ami benned lakozik, a láthatatlan lélek tapinthatatlan mámorát...
...egy régvolt december, egy főtér, fabódék, macskakő, pára és köd: pára a forralt boros üstből, "köd az utcákon, köd a lelkeken" /Gárdonyi/: egymás mellett ültek egy alacsony asztalkánál, kéz a kézben; összefonódó ajkak, szinte szégyenlős csókok, visszafogott simogatások, sóvárgó mosoly, kortalan atmoszféra, szárnyaló lélek, közel a teljesség minden rosszat feledtető, pillanattöredékekre felsejlő, ritka érzéséhez...
